A FATF utazási szabály (16. ajánlás) előírja a pénzügyi intézmények számára, hogy bizonyos tranzakciókban szerepeltessék a küldőre és a címzettre vonatkozó információkat.
Ez a cikk elmagyarázza, mit jelent a szabály a gyakorlatban, miért lehet nehéz a FATF utazási szabálynak való megfelelés, és hogyan segítenek az olyan strukturált azonosítók, mint az LEI, megoldani ezt a kihívást.
Mi az a FATF utazási szabály?
A FATF utazási szabály egy globális szabvány (16. ajánlás), amely előírja a pénzügyi intézmények számára, hogy bizonyos pénzügyi tranzakciókban, különösen határokon átnyúló kifizetésekben, szerepeltessék a kezdeményezőre és a kedvezményezettre vonatkozó ellenőrzött információkat.
A cél a tranzakciók nyomon követhetővé tétele, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának kockázatának csökkentése.
Mi az a FATF, és honnan származik az utazási szabály?
A Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) egy nemzetközi szervezet, amelyet 1989-ben hozott létre a G7. Szerepe a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó globális szabványok kidolgozása.
A FATF nem alkot közvetlenül jogszabályokat. Ehelyett ajánlásokat ad ki, amelyeket az országok saját szabályozási kereteikbe ültetnek át. Ezek az ajánlások aztán alakítják a pénzügyi intézmények gyakorlati működését.
Ezen szabványok egyike a 16. ajánlás, amelyet általában utazási szabályként emlegetnek.
Az utazási szabály előírja, hogy a küldőre (kezdeményező) és a címzettre (kedvezményezett) vonatkozó bizonyos információknak kísérniük kell a pénzügyi tranzakciókat. Ez egy kifizetést egyszerű pénzátutalásból pénz- és azonosítási adatok átutalásává alakít.
A FATF ajánlásokat 2012-ben jelentősen frissítették, megerősítve a 16. ajánlást mint a fizetési átláthatóság globális szabványát.
2019-ben a FATF tisztázta, hogy ugyanezen elvek vonatkoznak a virtuális eszközszolgáltatókra (VASP-ok) is, beleértve a kriptotőzsdéket és a tárcaszolgáltatókat. Ez kiterjesztette az utazási szabályt a hagyományos banki szektoron túl a digitális pénzügyek területére.
A hivatalos részletekért lásd a FATF 16. ajánlás útmutatóját.
Mit követel meg a FATF utazási szabály a gyakorlatban?
A FATF 16. ajánlása előírja a pénzügyi intézmények számára, hogy biztosítsák a kezdeményezőre és a kedvezményezettre vonatkozó konkrét információk szerepeltetését a tranzakciókban.
Ez különösen a határokon átnyúló kifizetésekre vonatkozik, és a 2019-es frissítést követően számos virtuális eszközátruházásra is.
A gyakorlatban az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a tranzakcióban részt vevő felek egyértelműen azonosíthatók legyenek, hogy az információk pontosak és teljesek legyenek, valamint hogy szükség esetén a szabályozó hatóságok vagy hatóságok rendelkezésére bocsáthatók legyenek.
A cél a pénzügyi tranzakciók nyomon követhetővé tétele és az anonim pénzmozgatás lehetőségének csökkentése.
Az igazi kihívás nem a szabály – hanem az adatok
Az utazási szabály maga koncepcionálisan egyszerű.
Az igazi nehézség abban rejlik, hogyan valósítják meg különböző rendszerekben, országokban és technológiákban.
Nincs egyetlen globális szabvány a vállalatok azonosítására. Ennek eredményeként a szervezetek széttöredezett adatokkal, következetlen formátumokkal és nehézségekkel szembesülnek az üzleti partnerek határokon átnyúló ellenőrzése során.
Az örökölt rendszerek gyakran nem képesek kezelni a strukturált azonosítási adatokat, és sok esetben az intézmények még mindig manuális folyamatokra vagy hiányos adatkészletekre támaszkodnak.
Ez működési kockázatot vezet be, lelassítja a folyamatokat, és bizonytalanságot teremt az auditok vagy megfelelőségi ellenőrzések során.
Itt illeszkedik be természetesen az LEI
A jogi személyazonosító (LEI) egy globális azonosító, amelyet arra terveztek, hogy egyedileg azonosítsa a pénzügyi tranzakciókban részt vevő jogi személyeket.
Az LEI rendszert a Globális Jogi Személyazonosító Alapítvány (GLEIF) támogatja, amely biztosítja, hogy az entitásadatok szabványosítottak, ellenőrzöttek és globálisan hozzáférhetők legyenek.
A nevekkel vagy belső azonosítókkal ellentétben az LEI szabványosított, globálisan elismert, és ellenőrzött referenciaadatokhoz kapcsolódik.
Az LEI használata segíti a szervezeteket a strukturált azonosítás felé való elmozdulásban azáltal, hogy lehetővé teszi az üzleti partnerek következetes azonosítását a joghatóságok között.
Lehetővé teszi az intézmények számára, hogy géppel olvasható adatokra támaszkodjanak, csökkentsék a manuális ellenőrzést, és javítsák az adatminőséget a tranzakciós folyamatokban.
Ha egyszerű áttekintést szeretne, nézze meg, mi az az LEI, és hogyan működik.
Valóságellenőrzés: A FATF nem írja elő az LEI használatát.
Az LEI azonban közvetlenül kezeli azt az alapvető problémát, amelyet az utazási szabály feltár – a jogi személyek következetes globális azonosítójának hiányát.
Mit jelent ez a gyakorlatban
A pénzügyi rendszerek fokozatosan áttérnek a névalapú azonosításról az ellenőrzött és strukturált azonosítási adatokra.
Ez az elmozdulás tükröződik a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) munkájában is, amely a határokon átnyúló fizetések hatékonyságának javítására és az adatok szabványosítására összpontosít.
A gyakorlatban ez kevesebb eltéréshez, megbízhatóbb határokon átnyúló adatcseréhez és hatékonyabb tranzakciófeldolgozáshoz vezet. Javítja továbbá az átláthatóságot a megfelelőségi csapatok és a szabályozó hatóságok számára.
A vállalkozások számára ez az elmozdulás azt jelenti, hogy a strukturált azonosítás egyre fontosabbá válik, még a szigorú szabályozási követelményeken kívül is.
GYIK
Kötelező-e a FATF utazási szabály?
A FATF utazási szabály maga egy ajánlás. Azonban számos ország törvénybe ültette, így a megfelelés kötelező az ezekben a joghatóságokban működő pénzügyi intézmények számára.
A FATF előírja az LEI-t?
Nem, a FATF nem írja elő az LEI használatát. Az LEI azonban segíthet a szervezeteknek megfelelni a FATF utazási szabály követelményeinek azáltal, hogy strukturált és ellenőrzött entitásadatokat biztosít.
Összefoglalás
A FATF utazási szabály része egy szélesebb körű átalakulásnak abban, ahogyan a pénzügyi rendszerek kezelik az azonosítást.
A hangsúly a strukturálatlan, szövegalapú azonosításról a szabványosított és ellenőrizhető adatok felé mozdul el, amelyek globálisan megoszthatók.
Bár az LEI nem kötelező a FATF 16. ajánlása alapján, közvetlenül illeszkedik ebbe a fejlődésbe, és segít megoldani az alapvető adatkihívásokat.
Az LEI nem csupán egy megfelelőségi eszköz. Része a megbízható üzleti azonosítás kialakulóban lévő globális infrastruktúrájának.
Az EU-ban olyan hatóságok, mint az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA), egyre inkább támaszkodnak a strukturált entitásadatokra az átláthatóság és a felügyelet érdekében.
Ha szervezete határokon átnyúló tranzakciókkal foglalkozik, érdemes korán felkészülni. Gyorsan regisztrálhat LEI-t online, vagy megújíthatja LEI-jét, mielőtt lejár, hogy biztosítsa adatai pontosságát és használhatóságát.